Tartalom
- Nézze meg a teljes oktatóanyagot
- 01. Készítsen néhány indexképet
- 02. Kutatás
- 03. Döntés egy miniatűrről
- 04. Fektetés a térben
- 05. Állítsa be a perspektivikus rácsokat
- 06. Saját textúrák készítése
- 07. A textúrák fektetése
Üdvözöljük! Ez a workshop nem csak a díszlettervezés megkezdésének alapvető módját vázolja fel, hanem bemutatja az animáció díszlettervezésének gondolkodását is.
Az animáció bármelyik sorozatának egyik legfontosabb szempontja az a tény, hogy színpadként kell működnie a szereplőknek és a történetnek, valamint minden benne végrehajtott cselekvésnek. Ha visszatekint néhány klasszikus játékfilm-animációra, észreveszi, hogy mindegyik képkocka úgy lett megtervezve, hogy a legjobb kompozíciót tartalmazza a történet elmondásához. A díszlet nem lehet más: mindenekelőtt a fényképezőgéphez és a történethez kell tervezni.
Úgy gondolom, hogy a legegyszerűbb úgy kezdeni, ha a végső filmből egy jelenetet vagy tényleges felvételt erős történeti ponttal képzelünk el, és a lehető legtisztább módon rendezzük. Ezt követően megtervezheti a készlet és a kellékek tényleges kialakítását.
Vizuális fejlesztő művészként a munka nagy része képes vizuálisan megjeleníteni, hogy esztétikailag hogyan nézhet ki a film, olyan technikák alkalmazásával, mint a világítás, a textúra és a stilizálás, hogy ezt a látomást átadja.
Egy másik nagy szempont, amely kifejezetten a filmhez viszonyul a hagyományos illusztrációhoz, az az idő, amikor a közönségnek meg kell emésztenie az információkat. Illusztrációként a cél a néző figyelmének a lehető leghosszabb felkeltése; hogy kiváltsák az apró részletek és festékvonások megbecsülését.
A filmben azonban a nézőnek csak korlátozott idő áll rendelkezésre a kamera által felvett vizuális információk megemésztésére. Lényegében minden másodperc számít!
Nézze meg a teljes oktatóanyagot
01. Készítsen néhány indexképet
Mielőtt elkezdeném, egy egyszerű történet mellett döntök - egy könnyen olvasható és szórakoztató átugrási pont mellett. Egy magányos lány egy árvaház vagy egy nevelőotthon tetőterében tölti az idejét, és itt találkozik a padlás másik lakójával.
Ez az egyszerű történet éppen annyi kontextust biztosít, hogy elindulhasson egy szettben. Általában négy vagy öt indexképet készítek a dolgok elindításához.
02. Kutatás
Ezután egy kis időt töltök azzal, hogy a festmény különböző aspektusaira hivatkozásokat keressek; ezek lehetnek fényképek a tényleges térről, kellékek vagy akár világítás.
Mire elkezdem keresni a referenciát, már meghoztam néhány kulcsfontosságú döntést a darabbal kapcsolatban, például azt, hogy azt szeretném, ha a fő fényforrás meleg gyertyafény lenne.
03. Döntés egy miniatűrről
Olyan indexképet választottam, amelyben a karakterek kiemelkednek a támogató háttérből.A tetőtér kialakításáról is döntök, mert a tetőablakok által létrehozott formák miatt sokkal nagyobb vizuális érdeklődést mutat, mint egy hálószobában.
04. Fektetés a térben
Ez a legfontosabb lépés számomra, mert itt fekszem a készlet legfontosabb síkjaiban, valamint a kezdeti megvilágításban. Ez nem csak a tér méretét határozza meg, hanem azt is, hogy az utolsó darab mennyire lesz sötét vagy világos.
Minden utólag elvégzett ütést ennek az első festékrétegnek az értéke és színe alapján ítélünk meg.
05. Állítsa be a perspektivikus rácsokat
Nem gyakran támaszkodom a perspektivikus rácsokra: ha túl szorosan követem őket, úgy találom, hogy a végeredmény túl merevnek tűnik az animációhoz.
Pedig korán lefektetem őket, így visszatekinthetek és emlékeztethettem magam arra, hogy szerintem milyen perspektívának kell lennie a darabnak. A laza miniatűrömben már meghatároztam, hogy milyen perspektívát használjak.
06. Saját textúrák készítése
Nem szoktam fényképeket használni a festményeimnél, mert a rajzfilmesebb szereplők mellett ritkán mutatnak megfelelőnek. Tehát a minták és textúrák megismétléséhez elkezdtem megtalálni a saját készítésének módjait.
A veszély ebben azonban túl sok ismétlés, ezért ügyelek arra, hogy a dolgok ne legyenek túl egyenletesek: például a fa szélessége.
07. A textúrák fektetése
Ezután textúrát viszek fel a korán létrehozott halmaz nagy síkjain. Rendszeresen felhúzom a perspektivikus rácsomat, hogy megbizonyosodjak róla, hogy többé-kevésbé követi-e.
Gyakran használom ezeket a textúrákat olyan réteg módban, mint a Szorzás és az Opacitás beállítása. Fontos, hogy a lefektetett textúrát átfestjük, mert különben olyan lapos textúrának fog kinézni, amelyet átfedtek, elég vicces!
Következő oldal: a további lépések
