A Freiburgi Egyetem új felületi feszültségi modelleken dolgozik, hogy a térfogat és a felület kölcsönhatásának valósághűbb szimulációit hozzák létre. A fejlesztések lényege ellensúlyozza a folyadék részecskék kezelésének jelenlegi eredendő módszerével felvetett néhány problémát.
Eredményesen a felületi feszültség a molekuláris kohézió miatt keletkezik, de a fluid sim részecskék nem molekulák, és nem reagálnak önmagukban, ezért a szimulációs algoritmusok korlátokat és viselkedéseket határoznak meg, hogy reálisabb mozgást érjenek el. Ez arról szól, hogy a szoftver hogyan egyensúlyozza a felület görbületét a folyadék felületének megtartásával.
Mindez nagyon csúcstechnikának tűnik, de valóban észrevehető változást hoz a folyékony viselkedésben. A bemutatott példák között volt egy csepp folyadék, amely a talajt érte, valamint a tipikus vízcsepp és korona.
Az NVIDIA már felvette a kapcsolatot azokkal a tanulókkal, akik fejlesztették ezeket az eszközöket, és felveszi az új modelleket a fizika könyvtárába, ezért számíthat arra, hogy a folyékony simek hamarosan gyorsan megteszik a realizmust.
Ugyanezek az emberek tapadási modelleken is dolgoztak, hogy segítsenek szimulálni a szilárd anyagok és a folyadékok közötti jobb kölcsönhatást. A felületi kohéziós modellel kombinálva például egy vízcsepp kettévágása, majd újracsatlakozása, valamint egy gömb fölött folyó áramlás, amely jelenleg meglehetősen trükkös.
Összességében a beszélgetés nagyon érdekes volt, és a példák lenyűgözőek voltak, különösen, ha egymás mellett mutatják be az azonos forgatókönyvű régebbi modelleket, ahol a haladást szigorú összehasonlításban mutatták be.
